Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

oldás. Igaza van. Csak a színész érdekli, mert érzi, hogy a színjáték gondolatmeneté az emberi megnyilatkozásokban sti— ritődik össze.

Valóban nincs Is barbárabb dolog, mint a semmit ki nem fejező díszletnek és kellékeknek az a túlértékelése, amelyet a legtöbb modern európainál tapasztalhatunk. Színpadjainkon, ezeken az összee-vlssza faragott emlékműveken

/

gyakran valódi fegyvereket, távirókészülékeket, automobilokat, sőt léghajókat látunk.

Hogy visszatérjek azokra a jelzésekre,amelyek a díszleteket helyettesíthetik, a magam részéről a kulisszák mögötti zajok felhasználását is Javaslom. Nagy mértékben megmozgatják a néző képzeletét. Ha a jelenet templomban játszódik, nem szükséges egész templomhajót ábrázolni; elegendő, ha a megfelelő pillanatokban megkondul a harangszó. A közönség azt hiszi, hogy templomban van.

Amint látja, a díszlet szerepét valóban a minimumra korlátozom. "

"Az ön egyik legszenzációkeltőbb ujitása a rivalda megszüntetése volt. Mi indokolta ezt?"

Gémier. '- "A rivaldafény az elképzelhető leghamieabb világítás. Alulról adja a fényt, fordítva éri az arcokat és meghamisítja a színész karakterét. A rivaldafényt a nézőtéren és a színpad felett elhelyezett reflektorokkal helyettesítettem. E forrásokból úgy jön a fény, mintha a nap bocsát aná ki.

A reflektorokba színes üvegeket is lehet szerelni. A sugarak erősségének változtatásával, lefelé vagy felfelé való beállításukkal, a színárnyalatok módosításával a legkülönbözőbb hatásokat lehet elérni, amelyek összhangban állnak az előadott jelenet érzelmi tartalmával.

A rendező nem mellőzheti ezeket az eljárásokat, mert valamennyi lényeges segítője a szinielőadásnak s a rendező- 33