Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

szerűségnek, és azonnal lemondok róluk, hogy a mondanivaló nem igazolja használatukat."

"Még nem beszélt arról, hogy mi a felfogása a díszletekről?"

Gémler. - "Számomra a díszlet csak kellék,mely a függöny felgördülésekor eligazit a jelenet színhelye felől, de amikor a mondanivaló teljes figyelmet követel a nézőtől,tulajdonképpen el is kellene tűnnie, nehogy a szöveg vetélytársa legyen.

Ennek a felfogásnak az erősen stilizált díszlet felel meg. Kívánatos, hogy a díszlet egyszerű és körültekintéssel megválasztott vonalakkal érzékeltesse a cselekmény helyét.

A könnyű,minden nehézség nélkül mozgatható díszleteket kedvelem, mert ezek használata gyorssá teszi a színváltozásokat.

Például: egy kék háttér előtt elhelyezett hajóárbóc tengeri kikötőt jelképez.

Sőt : a díszlet egészen el is maradhat.

A jó színészek helyettesíteni tudják a diszletet. Ők maguk a díszletek. Játékuk, elhelyezkedésük elegendő arra, hogy a színhelyet meghatározzák.

A tengeri kikötő esetében a szöveget gesztusokkal, szempillantásokkal kisérő színész a dokkokban levő hajókat, is érzékeltetheti, épp olyan jól, m^nt a legrészletezőbb díszlet.

Azt hallottam, Japánban az a legáltalánosabb, hogy a színészi játék helyettesíti a hiányzó díszleteket és kellékeket. A japán színész például úgy tesz, mintha egy lejtőn hágna fel és ezzel jelzi, hogy hegyről van szó, melynek csúcsát akarja elérni. Ahhoz pedig, hogy egy lovon ülő harcosról adjon képet, nincs szükség rá, hogy lovat vigyenek be a színpadra. Elegendő, ha a szin.ész úgy tesz, mintha lóra kapna.

Az igen fejlett művészi érzékkel rendelkező japán közönséget teljes mértékben kielégíti az ilyen színpadi meg- 32 -