Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

bog. Együtt gondolkodnak, együtt cselekednek, mozdulataik azonossága pedig érzelmeik azonosságáról tanúskodik. A rokonszenv vegy a gyűlölet titkos árama kering közöttük gyakran meglepő sebességgel. Úgy látszik, hogy a tömeg bizonyos pillanatokban egyetlen kolosszális személy, akinek a gondolatai ezer agyon futnak keresztül.

És ez az, amit a színháznak vissza kell adnia.

 csoportok előre törnek, megtorpannak, megállnak, visszafordulnak, megfutnak, szétszóródnak. A protagonists minden mondata valamilyen hatást és ellenhatást vált ki belőlük. így fejeződnek ki a tömeg változó hangulatai. Az ezerfejü hydra lélekzik, morajlik, összehúzza magát, fütyül, felenged, harap, tép, zúz, megnyugszik, lecsillapodik. S a közönség számára mindig nagy okulással jár, ha a szerző ée a rendező mintegy megmutatja neki saját hü arcképét."

"Ön bizonyára azért használ gyakran lépcsőzetes megoldásokat ,hogy jobban ki tudja bontakoztatni ezeket a nagyszabású képeket."

Gémler. - "így van. Sokat csúfoltak a lépcsőim miatt. Igen, igen, azt mondják, hogy "lépcsőhurutom" van. És még hány más mérgezett nyilat lőnek felém!... De hát nem logikus,hogy egy nagyszabású színpadképet lépcsőzetesen helyezzünk el?

Csaknem valamennyi nagy festő ezt a módszert követte freskóin és ez náluk kitünően be is vált.

Az Athéni iskolában Rafael márványlépcsőkön helyezte el a tudósokat, akik dicsőséget hoztak Görögországnak.

Tizian Bemutatás a templomban c. képén egy lépcsősoron ábrázolja a papokat, akikhez a Szűz közelit.

A Kánál menyegzőben Veronese egymás fölött lévő terraszokon osztotta szét a csillogó kosztümökbe öltöztetett velenceieket.

És még legalább húsz egyéb példát tudnék idézni.

Mégis, higgye el, egyáltalán nem fetisizálom a lépcsőket. Csak akkor használom, ha ez nem mond ellent a való-31 -