Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

felé és állítsuk be őket wgy, hogy mozdulatuk fenyegető és patetikus legyen. Majd utasítsuk a csoportvezetőket, hogy ezeket a mozdulatokat csoportjuk tagjainak megmutassák.így a azinpad minden részéről száz kar emelkedik egyetlenegy ember felé és vesztét követeli. A hatás megrázó lesz.

És talán azt is elhiszi, hogy minél több résztvevőié van a jelenetnek, a hatás annál drámaibb leaz.

Egy-egy gesztusnak ez a megsokszorozása egyébként magától értetődő. Ugyanaz az ok a legtöbb egyénből csaknem ugyanazt a reakciót váltja ki.

Ezt már a festészet nagyjai is megfigyelték.

Lá33unk egy-két példát a kínálkozó száz közül:

Talán emlékszik Mantegnának a Julius Caesar diadalmenetéhez készített kai'tonjaira. A katonák, a tropheák hordozói, muzsikusok, foglyok, a győzteseket üdvözlő nép képviselői, valamennyien, ha szabad igy mondani, több példányban készültek el. Egy-egy csoport egy-egy adott típusát a mester jelentéktelen eltéréssel számos alkalommal variálja.

Ugyanezt látjuk Poussin hires képén, a Louvre-ban található Flóra diadalmenetén, ahol a szökellő Ámor, a rózsát hintő nimfa vagy a pihenő istennő alakja mind-mind hasonló alakban megkétszereződik vagy megháromszorozódik. És épp ez,ami az egész kompozíciónak olyan csodálatos bájt kölcsönöz."

Megszólalt a telefon.

Gémier. - "Ez már kezd elviselhetetlenné válni. Halló... Halló... Jónapot, kedves barátom. Hallgassam meg Z. kisasszonyt? Azt mondja, hogy nagyon csinos?....És hogy ön melegen érdeklődik iránta?...Nem nagyon ostoba? No jó, meghallgatom... Meghallgatom. Igen, Ígérem...

Hol is tartottam? Igen, már tudom...

Az életben is, csakúgy mint a művészetben talán nincs magávalragadóbb jelenség egy tömeg lelki közösségénél. Az emberek egy meghatározott csoportjában egyetlenegy szív do- 3o -