Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

nácsokat ad. Minden helyzetet néhány könnyen érthető szóval jellemez, és arra készteti munkatársait, hogy maguk találják meg a helyzet követelte hangvételt és gesztusokat.

"legyenek intelligensek", mondogatja nekik némi malidéval.

Amikor ez nem sikerül, amikor a játék a logika szabályaiba ütközik,amikor a színészek például úgy állnak,mint a pózna, ahelyett, hogy résztvennének a cselekményben vagy amikor rossz időben izegnek-mozognak, előbb szelíden figyelmezteti őket. De ha nem javítják ki hibájukat, ordit, szitkozódik, káromkodik, toporzékol, - valóságos dilh ragadja el.

Homlokáról csorog az izzadtság. Kalapját eldobja,mellényét leveti, és azt is eldobja, meg se nézve, hová. Nyakkendőjét, keménygallérját letépi, majd felugrik a ezinpadra, hogy megmutassa a színészeknek a helyes játékot.

Egy szempillantás alatt húsz beállítást, húszféle mimikát vázol fel: egymaga húsz ember egy személyben.

Azután újra visszaugrik az első sorok elé, majd hátraszalad a terem végéig.

Azt szokta mondani, hogy közelről semmit sem lehet látni. Az összhatás felfogásához távolságra van szükség.

Füttyszó hangzik.Ez azt jelenti, hogy valami megjegyzése van. A próba leáll. Tömören mondja el, amit kíván,majd jelt ad, hogy kezdjék újra.

De a jelenet sok esetben másodszor sem jobb, mint e^lőször volt.

Újabb füttyszó. - "Kezdjék újra."

És ha szükséges, egymásután ötször, hatszor is újrakezdik.

A színészek, amikor egy hevesebb jelenethez érnek, egyszer-másszor lusták a szükséges erőfeszítéshez} egy verekedést például elkényelmeakednek vagy valamelyikük nem hajlandó eléggé természetesen eljátszani egy erőszakos földreesést.- 2o -