Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)
A közönségnek nagyon tetszett a darab, viharosan tapsoltak, Egyáltalán nem osztották a nagyvilági emberek meggyőződését, hogy tetszést csak letompitva szabad nyilvánítani. A dráma tartalma ismeretes, Suzanne Desprès egy olyan asszonyt játszott, aki egy semleges országban született s előbb egy német férfihoz ment feleségül, majd, amikor özvegyen maradt, egy franciával házasodott össze. Mindkét házasságából született gyermeke. Chai'les Méré, hogy mondanivalóját általános érvényűvé tegye, a német és francia elnevezést képzelt országok nevével cserélte fel, de a valóság e képzelt nevek mögül is világosan kiütközött. Amikor a háború kitört,a két, különböző atyától származó fiú az apa hazájának hadseregébe vonult be: testvérekből ellenségek lettek, akik készek voltak meggyilkolni egymást. Az édesanya szenvedései igy a testvérgyilkos fiát sirató emberiség jelképes ábrázolásává nőttek. Az egész nézőközönség könnyezett. Még jobban könnyezett, amikor a két, ellenséges testvér találkozott a szintűi. A jelenetre bizonyára emlékeznek. Mind a két ifjú súlyosan megsebesült. Az egyik vak, a másik pedig béna lett. Előbb gyűlölködve egymásra támadnak.\ Azután kölcsönösen elmondják háborús élményeiket. És a szenvedésekre való emlékezés lassan részvétet ébreszt bennük egymás iránt, de ezt még leplezik. Egy jelentéktelen véletlen idézi elő a közeledést. A vak rá akar gyújtani. A mankóin botladozó testvér tüzet ad neki. És abban a pillanatban, amikor a két rokkant tétován közeledik egymáshoz, szivük is végre összeforr az egymás iránti szánalomban. A fivérek megöleleik egymást. Újra megtalálták a vér parancsolta szeretetet. A nézőtéren az elragadtatás zaja morajlott. Könnyűszerrel megértették a jelenet szimbolikáját. Az egy anyától való két gyermekben ráismertek az egymást oly kegyetlenül- lo -
