Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

pusztító népekre és világossá vált előttük, hogy az emberiségnek a testvéri érzés jegyében örökre ki kell békülnie.

Az, hogy a szülék gyermekeiket is magukkal hozták a szinhézba, nagymértékben fokozta bennük a háborútól való irtózást. Ezek a családok, akiknek legtöbbjét a legutóbbi általános vérontás annyira meggyötörte, érezhetően elhatározták, hogy semmiképpen sem engedik vágóhidra hurcolni gyermekeiket,s közben gyengéd pillantásokat vetettek rájuk.

Amikor az utolsó felvonás után a függöny legördült, a közönség felállt, s ahelyett, hogy rögtön távozott volna,az Internacionálét kezdte énekelni.

A győzelem napjai jönnek,

Rabságodnak vége már....

Azoknak arcán, akik Móré drámájának meghallgatása után a forradalmi indulót énekelték, az őszinteség ás az ünnepélyesség érzése ragyogott. Olyanok voltak, mint egy templomi gyülekezet, mely az istentiszteletet befejező zsoltárt énekli:

Ez a harc lesz a végső,

Csak összefogni hát,

És nemzetközivé lesz Holnapra a világ.

Az Antoine Színház igazgatója a páholya mellett lévő kis szalonban gratulált Méré-nek.

A Fogolynő szerzője valaha színész volt s régi foglalkozásából megőrizte arckifejezésének rendkívül mozgé - konyeágát. Szabályos latin arcán, élesen metszett ajkain, éjfekete szemében szinte minden átmenet nélkül váltotta egymást a vidámság és a komolyság. Ezen az estén Méré majd kicsattant az örömtől és ugyanakkor könnyekig meg volt hatódva:

"Észrevette a közönség áhítatát?" - kérdezte tőlem.- 11