Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

A SZÍNHÁZ hitvallása

Charles Méré lélekbe markoló darabjának, a Fogolynőnek első előadásán történt,

A szerző és Finnin Gémier - aki akkor az Antoine Színházat igazgatta -, azt óhajtotta, hogy a színjáték bemutatóját a nép számára tartsák.

És erre az estére a szakszervezetek tagjait hívták meg, munkásokat, kisiparosokat, tisztviselőket, egyszóval olyan egyszerű, derék embereket, akiknek legfőbb kincsük a meggyőződésük szilárdsága volt.

Az ingyenes előadások szokása szerint minden meghívott oda Ült le, ahová akart. A legjobb helyeket, ahogy az igazságos is, a legkorábban érkezők foglalták el. Mégsem volt semmiféle tolakodás: ezekben a népi közösségekben megható testvériesség uralkodik. Azt is megjegyezhetjük, hogy az ilyen összetételű közönség mindig udvariasabb a nőkkel, mint az elegáns nézők.

A páholyokat és a támlásszékeket kérges arcú, erős, vöröses kezű és ünneplőbe öltözött nézők töltötték meg. Családostul jöttek.Ezek az emberek szeretik örömüket egész házuk népével megosztani.

A kék pipacsokkal és zöld rózsákkal diszitett müvirágos kalapokban helyet foglaló derék családanyák, akiket porontyaik hada vett körül, sorba törölgették meg a kis orrocskákat 8 csináltak rendet a csinytevők között.

Időnként egy-egy kisgyermek bőgni kezdett, mire az anyja sietve cipelte ki a folyosóra.

A szünetekben narancsot, banánt.csokoládét, süteményt majszoltak: igazi népünnepély volt.- 9 -■