Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

a realista ábrázolás mellett egyszersmind teatralista játékot nyújtsanak - az utóbbit az állatszerepek pantomimikus eljátszásában /mert Obey igen kedvesen aknázza ki a bárkában lévő állatok nyújtotta játéklehetőségeket/ és egy primitiv "földköszöntő" táncban, amikor Noé gyermekei előjönnek a bárkából és végül is megérinthetik a földet.

A Noé alapvetően könnyű műfajú darab és nem is nyújthat szivbemarkoló élményt, nem idézhet elő magas hőfokú szellemi kalandot vagy küzdelmet. Obey, aki ezzel a darabbal érte el pályája csúcsát, a modern színháznak határozottan kisebb jelentőségű tényezője maradt. Azt hiszem, hogy még izmosabb pályatársai is, beleértve Giraudoux-t és Anouilh-t,akik szintén a Copeau hatása alatt álló francia színházból emelkedtek ki, ugyancsak nélkülözték a tehetségükhöz - hogy hírnevükről már ne is beszéljünk - mért szellemi kalibert. Ha a politikai és gazdasági helyzet megengedi, számíthatunk arra, hogy a realizmus és a teatralizmus értelmes szintézisének eredményeképpen újjászülessék a modern színház. De az újjászületésnek csak árnyékát kaphatjuk akkor,ha maga a dráma nem kel uj életre. A képzeletgazdag és teatralizált drámairásnak legalább részben el kell érnie azt a mélységet és erőt, amellyel Ibsen és a többi úttörő korszerűsítette a drámát. Magában véve sem egy Obey költői egyszerűsége, sem egy Anouilh színpadi körmönfontsága vagy kifinomultsága, sem bármilyen más, a teatralista Írásokban megtalálható színpadias., vagy formalista sajátosság nem képes valóban életerős színpadot teremteni.

193o óta időnkint fel-felcsillant a modern színház újjászületésének lehetősége, valahányszor egy Giraudoux, A- nouilh, Brecht, vagy O’Casey összeházasította a teatralista dramaturgiát a jelenkori valósággal vagy a legenda és történelem jelenkori értelmezésével,mint Giraudoux Trójában- 75 -