Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

nem lesz háború című darabjában'1'0*• Is Brecht legjobb munkáiban. Ha azonban életerős és nem egy szűk klikknek szánt színház megteremtéséről van szó, akkor feltétlenül le kell győznünk azt a hajlandóságot, hogy a színpadi képzelőerőt főleg abszolút érzelmi állapotokkal /mint Yeats A színészkirálynő és Márciusi telihold cimü darabjaiban/ vagy tulfinomult költői élménnyel /mint Obey Vénusz és Adonlszában/ kapcsoljuk össze, a jelenkornak szóló mondanivaló helyett. Különösen fontos, hogy túlhaladjunk a kizárólag teatralista ihletésű darabokon, még ha ezek olyan elbüvölőek is, mint Anouilh ifjúkori darabja, a Tolvajok bálja. Ha a huszadik század igazán kifejező színházáról van szó, az öncélú teatralizmus vagy az öncélú színház zsákutca;egyfelől az amatőrizmus, másfelől a dekadens mesterkéltség zsákutcája.

A teatralista-realista szintézisben megfelelő kiegyenlítődésnek kell létrejönnie a közvetlenség és az egyetemesség. valamely tárgy specifikus volta és képzeletbeli kivetítései között, amelyek az Időből és a térből kivezetnek bennünket a lényeg birodalmába. És ugyanakkor a szintézisnek a jelen iránti érzéken kell alapulnia. Ahhoz,hogy egy dráma hatásos legyen, olyat eseményeket, érzelmeket és gondolatokat kell megragadnunk, amelyek egy meghatározott környezetben hatnak, nem pedig valami óriási Űrben, amilyet a romantika 177o után kezdett szentesíteni. Ha megtagadjuk is az alkalmi jellegű vagy publicisztikai realizmust, mint eszményt, ugyancsak vissza kell utasítanunk az abszolutumok idealizálását és azt az álmot, hogy az Űrbe való ihletett ugrások segítségével uj egyetemességekhez jutunk el.

I9I9 előtt Julien Benda*0^’ okosan óvta az Írókat "a

101. Angolul most már örökre mint Tigris a kapuk előtt lesz ismeretes; ez a elme Christopher &ry kitűnő fordításénak és Harold Clurman pompás 1955-ös londoni és broadway-i előadásainak.

102. Julién Benda /1867-1956/ ismert francia filozófus és kritikus. /- A szerk.7- 76 -