Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

pasztalata alapján figyelmeztetett bennünket, hogy a realista módszerben a hangsúly kifejezetten a darab "belső mozgásán" van. Mindent, ami fontos benne, a figura - azaz a lélektani követelmények indokolása határoz meg.^00* Mellesleg a teatralizmus és a realizmus egyesítésére törekedett Jacques Copeau, a nyugat-európai teatralista mozgalom egyik leghivatottabb vezetője is, akinek követői életbentartották a szinházmüvészetet Francia országban.Copeau formálissá tette színpadképét, mert egyszerűsíteni akarta azt; és azért egyszerűsítette, nehogy a diszlet háttérbe szoritsa a drámai szöveget. Copeau nem akarta csökkenteni a jellemalkotás fontosságát sem. Nagy figyelmet szentelt a játékstílusnak színházában és iskolájában, különös tekintettel arra, hogy a szinészt meggyőző jellemábrázolásra tanítsa. Copeau olyan alaposan kiművelte a színész színészi érzékenységét, amenynyire csak lehetett, megtanítva őt arra, hogy kiélezze és aláhúzza vagy kihangsúlyozza a jellemábrázolást. De elvárta a színésztől azt is, hogy szerepét lényegében ugyanazzal a "belső realizmussal" alakítsa, amelyet Sztanyiszlavszkij alkalmazott a Moszkvai Művész Színházban.

Copeau munkásságéinak a drámairásra gyakorolt vegyes hatására legjobb példa André Obey Noé cimü bibliai tárgyú darabja, amelyet 1931-ben irt a Copeau tehetséges unokaöcscse és tanítványa,Michel Saint-Denis, az Old Vic iskola későbbi igazgatója által vezetett Tizenötök társaságának számára. Obey darabjában megtalálható mind a téma általános érvénye, mind pedig a jellemábrázolás konkrétsága, A Noéban a teatralizmust a látványosság,a pantomim és a tánc biztosítja és ugyanakkor a mü a hitelesen motivált emberi magatartást tükröző jeleneteivel eleget tesz a realizmus főbb követelményeinek is./Pierre Fresnay New-Yorkban és John Gielgud Londonban 1935-ben a címszerepben igen hálás szerephez jutottak./Ez a mü felidézi az emberi sorsnak mind költészetét, mind prózáját. És Obey megkívánja a színészektől, hogy

loo. Gassner: Producing the Play. 294-3oo.o.- 74