Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

nem olvadnak igazi egységbe, hanem a különféle elemek találomra vagy a rutin alapján keverednek; mert a zenés színházat és az operát rendszerint "a színházi művészetek omlett- 97

jeként" kezelik.7'• A cselekvés belső igazolása minden bizonnyal csak akkor jöhet létre, ha a színházi látványosság vagy a zenei virtuozitás szempontjai nem uralkodnak olyan mértékben, hogy az emberi motiváció nem emelkedhet az óvodai színvonal fölé.

A lényegbeli realizmussal megegyező és azzal nem Ütköző teatralizmusra való törekvés akadályozta meg, hogy a Moszkvai Művész Színház két eredeti vezetőjének szándéka egymással szembekerüljön. Sztanyiszlavszkij sohasem volt ellensége a képzeletnek; az I. világháború előtt ő rendezte Maeterlinck Kék madár cimtl fantáziáját, valamint a belga iró korai szimbolista egyfelvonásosait, sőt, neki magának is volt egy szimbolista korszaka, hasonlóan az orosz irodalom sok vezető alakjához 19o5 és 1916 között.Sztanyiszlavszkijt az foglalkoztatta, hogy az elképzelt cselekményt a színház céljaira reálissá tegye, mégpedig a színész megfelelő felhasználása által. Negyedszázados megfeszített munka után Sztanyiszlavszkij elég világosan beszélt erről a szempontról 1924-ben,amikor "módszerét" úgy jellemezte, hogy az tulajdonképpen eszköz "az alkotói közérzet megteremtésének" elősegítésére, vagy arra, hogy "az akarat segítségével kedvező előfeltételeket hozzon létre az ihlet megjelenéséhez, olyan feltételeket, amelyek mellett a legtöbb a valószínűsége annak,hogy az ihlet a színész leikébe hatoljon." Sztanyiszlavszkij hozzátette: eljutott annak megértéséig, hogy a színész a "bűvös, alkotó mintha" utján válik alkotóvá. A színész sokkal lelkesebben hisz ebben az "elképzelt igazságában", mint ahogyan a "gyakorlati igazságban" hitt: " A mintha megjelenésének pillanatától kezdve a színész a tény-97. A.Kugel orosz kritikus, akit Sayler: Inside the Moscow Art Theatre című müve idéz, 139.6.- 69 -