Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

ményének Wagner ideje óta a legnagyobb szolgálatot a huszadik században éppen az a szinház tette, amely a realista színjátszást a legmagasabb polcra emelte. Nyemirovics-Dancsenko távol állt attól,hogy a realista színpad kőiül szerzett tapasztalatai "a realista opera sivár mezejére"^ * ragadják; 5 afelé a nagy fúzió felé fordult, amelyről a nyugati művészek azóta álmodtak,amióta - a renaissance alatt - úgy kezdtek visszatekinteni a görög színházra, mint a szintézis elvesztett eszményére. Ezt nevezhetjük mi is, ahogy Wagner tette a Das Kunstwerk der Zukunftban.a "nagy Gesamtkunst werknek", amelyben a darab csak egy eleme a totalitásnak, amely totalitás a szinház. Wagner szerint ennek a szintézisnek minden művészeti ágat fel kell ölelnie és bizonyos fokig mindegyiket szét kell bontania, hogy egyazon cél eszközeivé váljanak.Világos tehát, hogy a legnagyobb realista színházak egyike, ha ugyan nem valóban a legnagyobb, 1919-ben teljességgel hajlandó volt elfogadni a szinház teatralista jellegét.

93

Nyemirovics-Dancsenko kijelentette *, hogy csak a Moszkvai Művész Szinházban érhette el azokat az eredményeket, amelyeket maga elé tűzött, mert ott "a trivialitás légköre teljességgel lehetetlen" volt. De megértett egy fontosabb dolgot is, amelyet a gyakorlatban is felhasznált - nevezetesen, hogy igen eredményes fúzió jöhet létre akkor, ha a szinház realista és teatralista felfogásainak lehetőségük van egymást inkább kiegészíteni. mint megsemmisíteni. "A legnagyobb hiba volna, a zene szempontjából pedig egyenesen szerencsétlenség, ha egy operaelőadást a dráma naturalista módszereivel alkotnánk meg" - jelentette ki 1924-ben társa, Szergej Berthensson a Zenei Studó helyettes Igazgatója.Azonban kétségkívül lehet találni összekötő

91. Oliver M. Sayler: Inside the Moscow Art Theatre /lew- Yorks Brentano *s 192$/;|Ï48.o.

92. U.ott, 146.0.

93. U.ott, 54. o.

94. ü.ott, 55. o.- 67 -