Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

természetesen beszélnek és a színpadi kellékeket naturalista módon használják.

Valóban úgy tűnhet, hogy a körszinházi előadásmód teatralizmusa inkább véletlen, mint tervszerű és hogy a legjobb eredmények könnyen esetlegesek lenettek, A körszinháznak nincs még esztétikája és nem is valószínű, hogy ezt a körszinházi előadás hívei igényeljék mindaddig, araig minden fajta darabot be akarnak mutatni. A körszinházbsn tehát néha igen érdekes és rendszerint elfogadható illusztrációit kapjuk a realizmus és a teatralizmus kölcsönös alkalmazkodás általi fúziójának. Sbben a tekintetben az amerikai körszinházi előadásmód /még igényesen kísérletező társulatoknál is/ a színházi szakma jellegzetes pragmatizmusát és eklekticizmusát illusztrálja, amely, mint fentebb megjegyeztük, a szinház realista és nem-realista módszerei között többé-kevésbé inkább találomra, mint tervszerűen játszotta közvetítő szerepét."

A pragmatizmus nevű filozófiai irány vulgárisán annyit jelent, mint valamely tétel igazságát a gyakorlatban való hasznosságán lemérni} Gassner tehát a színházi szakmát itt azzal vádolja,hogy nem a művészeti irányok objektiv értékelésére törekszik, hanem azt az irányt pártolja meglehetősen elvtelenül, amelyik a leghasznothajtóbbnak bizonyul.Az eklekticizmus olyan művészeti eljárást jelent, amelynek módszereit nem uj célkitűzések, hanem a már elért művészi eredményekből való tudatos és megfontolt kölcsönzés, válogatás jellemzi.

"Pedig még a mérsékelt teatralizmus is alapvető módosításokat jelent a drámairásban és a színpadi előadásban alkalmazott eljárások számára, amelyeket végig kell gondolni, ahelyett, hogy véletlenül rájuk hibáznánk. Valamely da- 46 -