Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

nek,az 19o6-ban is bemutatott, de akkor kevésbé látványosan kezelt mü e dagályos változatának vitáján, A rendező egy lejtős feljárón vagy széles lépcsőn,amely a színpadon emelt palota-homlokzathoz vezetett, többszáz statisztát helyezett el, akik Théba népét képviselték. A teatralista "hatást" ráadásul még azzal is fokozta, hogy a szereplők a nézőtéren keresztül jöttek be és távoztak.Ihering szárazon megjegyezte, hogy "amikor Reinhardt kórusát szabadjára engedték,több szobalány elájult." És létezik-e nagyobb illuzionizmus, amely lényegében ugyanolyan visszataszító egy Ibsen, egy Shaw vagy egy Csehov kritikai realista Intellektusa, mint egy gőgös klasszicista számára,mint amilyen Reinhardt 1911- 1912-68 Mirakel-rendezése? Ehhez a produkcióhoz a színház belsejét székesegyházhoz hasonlóra építették át, és a nézők úgy ültek benne, mintha áldozók lennének, mialatt a hajókban vallási körmenetek vonultak .fel és alá. Bizonyára felesleges további bizonyítékokat felsorolni arra vonatkozóan, hogy a teatralista színház szabadon tobzódott az illuzionizmusban és le is járatta ennek értékét az ősi színházi szakmán belül,akár művészetkedvelő európai legyen a színházi szakember,akár egy broadway-i nyárspolgár, akinek holmi bátortalan igényei vannak a "kultúrára".

A /teámmá«

A feltétlen teatralizmus szemmelláthatóan tért hódított. Azonban túlságosan elvonttá vált és a színházi formát abszolút élménnyé fejlesztette, amely sokkal kifejezőbb volt pantomimként, mint párbeszédként; a dráma pedig végeredményben párbeszéd. /Hadd mellőzzük azt az eredendő tévhitet, hogy azért, mert a színház többezer évvel ezelőtt pantomimként indult, a legjobb dráma a nem-verbális dráma./ A szélsőséges teatralizmusban túl sok volt a tartalom nél-62. Mordecai Gorelik: Hew Theatres for Old. 219.old.- 42 -