Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

ktili forma, ugyanúgy, ahogyan a közhely-realizmus igen sok alkotásában túl sok volt a forma nélküli tartalom,

A mérsékelt teatralizmus, amely nem teatralizálta ki a színházból az emberséget, fennmaradt és művészileg megbízhatónak bizonyult. Befolyásolta a prerealista színpad számára irt régi darabok felújítását, anélkül, hogy a mestermü elpusztítására ösztönzött volna pusztán azért, hogy a rendezőnek ünnepnapja legyen. Sőt, a teatralista művészet eszméje elősegítette néhány nagyon vonzó és merész drámaid rodalmi termék megszületését, különösképpen Franciaországban. Mint korábban rámutattunk, nyilvánvalóvá vált, hogy felesleges száműzni minden illuzionizmust a színházból azért.hogy reteatralizáljuk. Valóban,csaknem lehetetlen,hogy a színpad ne nyújtson bizonyos fokú illúziót, hacsak a mű nem szertelenül játékos és nem az a célja, hogy egyáltalán ne vegyék komolyan."

A "prerealista" jelzőt Gassner a XII. század nagyrealizmusát megelőző korszakokra tartja fenn, terminológiája szerint tehát Homérosz, Shakespeare, Molière, stb. nem "realisták", hanem "prerealisták".

"A színháznak teatralista módon való,de doktriner merevség nélküli alkalmazására irányuló törekvések természetszerűleg folytatódtak; és ezek a törekvések nem korlátozódtak a párizsi, londoni vagy new-yorki rendes, hivatásos, szakmai vállalkozásokra, A II.világháború óta délkeleti államainkban nagy tevékenységet fejtettek ki a látványos dráma egy viszonylag uj formájának területén, amelyet Paul Green, a műfaj úttörője "szimfónikus drámának" nevezett. A valamilyen történelmi esemény körül forgó, nemzeti vagy regionális ünnepségnek szánt szimfónikus dráma szertartásos sémával rendelkezik, amely énekes, táncos és párbeszédes Jelenetekből áll, változó összetételben. Az olyan produkciók,- 43 -