Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

szemében még a Craig-Appia iskola"^* szimbolistái is puszta csalók voltak. Szerintük a drámai cselekmény nem a valóságos vagy képzeletbeli élet egy darabjaként tálalt folyamat, hanem szinjátéki valóság."

A Gassner által eredetileg használt "histrionio" szó az etruszk-latin "histrio"-ból, azaz színészből származik; Gassner ezzel is a teatralizmus alapvető követelményére, a színpadnak színpadként való értelmezésére utal, amely szoros összefüggésben van a leplezetlen, sőt hangsúlyozott játékossággal; ezért tartottuk a szó magyar megközelítőjének a "szinjátéki", "szinjátékos" jelzőket.

"Az előadásnak nyíltan szinjátékinak kell lennie. A tiszta teatralista stílusban, legbuzgóbb terjesztőjének, Alexander Bakshynak magyarázata szerint, az előadás pusztán egy "történés abban a valóságos világban,amelyet' a színészek és nézők találkozása teremt, akik azért gyűltek össze, hogy - az előbbiek - gyakorolják, és hogy - az utóbbiak - megfigyeljék a leplezetlen, sőt dicsőséget jelentő látsza*keltést". A szerelem és a gyűlölet "szinpadi szerelem" és "színpadi gyűlölet" lesz /a Sztanyiszlavszkijón nevelt színészek szerelmének és gyűlöletének éppen az ellentéte/, a jellem pedig "szinpadi jellem". Ami a darabot illeti, erről Bakshy a következőt mondja:

Valamely darab szinpadszerűsége az életnek a színház kifejezésmódján való bemutatását jelenti... A drámaírót... nem kötik a realisztikus, lélektani vagy valamilyen természetfeletti igazságból eredő megfontolá-33. Gordon Craig /sz. 1872/,Ellen Terry fia, angol rendező, díszlettervező és színházi esztéta,a XX.századi szinpaa egyik megujitója. Törekvései az építészetileg felfogott színpadra vonatkozóan sokban megegyeznek Adolphe Appia /1862-1928/ svájci színházi ujito, díszlettervező és színházi esztéta elképzeléseivel. /- A szerk./- 23 -