Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)
ság elemei, néha magának a valóságnak elfedésével,egy bizonyos meghatározott, szabadon választott stilus szabályaihoz igazodnak. Ezt a folyamatot Gassner a teatralizmus egyik lényeges velejárójának tartja. Nem veti el teljesen /fő, ként, ha alkalmas eszközül mutatkozik a mii lényegének sűrített kifejezésére/, csak az ellen tiltakozik, hogy a stilizálás ne legyen öncélú, a mondanivaló lényegét leplező. "A jelenkori színház válsága Mind Amerikában, mind pedig Európában volt egy olyan általános szinházi válság, amely többé-kevésbé független volt a gazdasági és politikai nehézségektől. A probléma lényegében a belső diszharmóniában rejlik. Túlságosan sok lehangoló nézeteltérés volt a színházban a köznapi és a külsőséges, a realizmus közhelyszerüsége és a nem-realista irányok terméketlen "müvészieskedése" között. A realizmus és a színház követelményeinek összeütközése ritkán oldódott meg alkotó módon az utóbbi évek színházában. Ritkán fordult elő, hogy egy színtársulat egyforma frissességgel és biztos stilusérzékkel működött volna a szinmüvészetnek mind realista,mind pedig nem-realista mezőnyén. A színház tevékenysége nagyjából megoszlott a kommersz -hivatásos meddőség és a nem-kommersz vagy kommersz-klsérleti eredménytelenség között; és bizonyára jelentős oka van annak,hogy a teatralizmussal annyiszor viszszaéltek, vagy ha már jól alkalmazták, akkor rendszerint csak frivol módon éltek vele. Valóban arra lehetne következtetni, hogy az esztétikai válság megoldása attól függ, hogy tudjuk: mikor és hogyan kombináljuk a realista és a teatralista művészet eszközeit. És szerencsétlenségre a színháznál szokásos fejetlenség és opportunizmus nem mozdítja elő,hogy bármit is megtudjunk. Rendes körülmények kö- 13 -
