Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

zött a kommersz színházat egyszerűen a tapogatózás vezérli és a remény, hogy célbatalál, a főiskolai színházak és az un. "community theatre"-k18, * pedig "kigondolják" a produkciót és azután kénytelenek beérni az elkerülhetetlen kompromisszumokkal.

Tudjuk, hogy mit jelent a realista technika a drámairás, színjátszás, rendezés, díszlettervezés, világítás és jeimeztervezée területén. De valóban tudjuk-e ma, hogy mit kívánunk a realizmustól a művészetben? Nyilvánvalóan képtelenség lenne azt állítani,hogy a Hamlet és a Trójai nők nem elég realista müvek, mert Shakespeare, aki a maga dobogószinpada és Euripidész, aki Dionüszosz domboldalon fekvő színháza számára irt, nem alkalmazta azt a fajta realista technikát, amely a tizenkilencedik század végén fejlődött ki. Ők sohasem hallottak a negyedik fal konvenciójáról, amely semmiképpen sem lett volna fenntartható az Erzsébetkor! és a görög színpadokon, viszont nevetséges lenne, ha ezeket és más költő-drámairókat nem sorolnék a színház nagy realistái közé.

Tisztában kell hát lennünk vele, hogy realizmust nem lehet csupán technikával teremteni. Strindberg, Shaw vagy Csehov müveiben a realizmus nem pusztán technika volt, A realista tipusu színházról szóló elképzelés erősen megrendült, gyakran és komoly formában kérdésessé vált, mert ezt az "elképzelést" összetévesztették a realista technikával. Valóban sok esetben csak a technika maradt meg a realizmusból, a lényeget pedig hagyták elpárologni. Ennek a kétségtelen tényállásnak az okai a közömbösségtől a gyávaságig, az önelégültségtől a becsületes bizonytalanságig terjedtek. A legtöbb uj darabban és előadásban például a környezetnek, bár a díszlet megmutatja és a szereplők mindennapi beszél-18. "Community theatre"-nek nevezik a két világháború közötti időszak óta az Egyesült Államok műkedvelő vagy

valamilyen közület tulajdonában levő színházait, társulatait. /- A szerk./- 14 -