Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

Kórus /kilép/

... De kedveseim, bocsánat Hogy ily lapos, lendülni lomha szellem E rossz állványra ily óriási tárgyat Mer hozni. E kakasvivó porondon Elfér-e Frankhon földje? E fa ó-ba Betömhető-e sisak-rengeteg,

Mely megdermeszté Agincourt egét?

De ó, bocsánat! Ha egy görbe szám Kicsiny helyén egy milliót jelenthet,

Nagy összeg nullái, nem hathatunk-e így mi is képzelőerőitekre?

Tegyétek fel, hogy e falak övébe Bezárva két nagy királyság van, melynek Felnyúlt és összeérő homlokát Szűk, vészes óceán választja el.

Hiányainkat toldja gondolat ki Ossz el ezer darabba egy-szem embert,

És teremts képzeletbeli hadat;

Ha lóról szólunk, gondold, látod is,

Amint kevély patkót nyom puha földbe;

Diszitse fel elméd királyainkat S vigye ide-oda, időt ugorva,

Sok év végzett müvét egy óralapba Szoritva be. - Mi hogy könnyebben menjen,

Végy kórusul e történethez engem...

Amint látják, a nagyszerű, hatalmas, ihletett Shakespeare-! szinház, amely a népi színházi alapokból nőtt fel, segítségül hivja a szinház számára a néző hatalmas képzelőerejét.

A szinház a képzelőerőhöz fordul és arra kéri a nézőt, hogy. a csöppnyi színpadon lássa meg Franciaország területét. Képzelje el, hogy a miniatűr színházi falak két hatalmas államot öveznek! hogy a nézők előtt a csöppnyi- 75 -