Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

színpadon veszedelmes tengeröböl van, a hogy többezres hadseregek vannak a színpadon, bár csak egy kicsiny embercsoport fér el ott...

Ez szinház! Igazi színház! S a király itt, aki uralkodik mindenen - az időn, a helyen, a számon és mindenkina Színész! őfelsége a Szinész!

A színház egy pillanat alatt áthelyezheti a cselekmény helyét mindössze azzal, hogy egyetlen mondatot mond, mint ahogyan ezt a Kórus teszi, ugyanannak az V.Henriknek negyedik felvonása elején:

...Színünknek Így szállni csatába kell most- Hol - Ég irgalmazz! - négy-öt gyatra, csorba Penge, nevetséges csetepatéba Jó rosszul rendezett, gyalázza meg Az Agincourt nevet. De ülj s vigyázz,

S hol torzkép van, való dolgokba láss!

Ne higgyenek a színház fölösleges szerénységében. Igaz, néha szerénykedik, húzódozik, szemérmeskedik, de valójában nem sok kell neki ahhoz, hogy fölibénk kerekedjék, nézők fölé, egészen magasra, a legmagasabb csúcsokra, ahonnan feltárul az egész világllíeg akarnak győződni erről? Menjünk el a kinai színházba.

Láthatnak ott két hatalmas harcoló hadsereget, amelyet mindössze két harcos ábrázol.Túrajdonképpen igen egyszerűen mutatják be a hadseregek számát: a két harcos övébe dugott zászlócskák számával. Ezek a hadsereg képviselői.

Ismerjék csak el, hogy bár a színpadon Önök előtt mindössze két ember van, de amikor megtudják az övükbe dugott zászlókból, hogy hány hadsereg van itt, s amikor ezek a "hadseregek" harcolni kezdenek - két fakarddal felfegyverkezve - akkor a vér megfagy ereinkben, lélegzetünk elakad, s megragadjuk szomszédunk kezét.

Eisensteinnel együtt siheder korunkban egészen odavoltunk a Moszkvában vendégszqreplő kinai társulatért. Ott- 76 -