Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

felhívás valamire és ennek művészi bizonyítása/. Egyébként a meghatározásért nem vállalok felelősséget. Bár ön aligha fogja tagadni a Dal a tengerről, az Orosz erdő, A kertész és az árnyék, stb. publicisztikai jellegét.

íme bizonyítéka az ön igazságának,a színpadra vonatkozóan.

Hasonlítsa össze a Dal a tengerrőlt és A kertész és az árnyékot.

A Dalban /nem a fogatókönyvről, hanem a filmről van szó - N.O./ a körülmény, amelyek között a hősök cselekszenek a lehető legéletszerübb és ilyen körülmények között nevetséges és valahogy kényelmetlen dolog a Gyönyörűről,az Alkotásról, a Tisztaságról hallani. Az emberek az életben nem beszélnek erről, s ez nagyon jó. /Egyébként a szavak elkopnának/.

Úgy gondolom, Dovzsenko, nem igy rendezte volna a filmet.

S azután itt van A kertész. Csak rendkívüli színpadon lehet eljátszani.Mása maga a tiszta költészet. Tegyünk csak a színpadra keritést és egy ház sarkát, s Mása azonnal közönséges vidéki kislánnyá változnék...

önnél pedig Mása egy egészen más, magasabbrendü I- gazsággá emelkedik, a művészet igazságává az élet és a tények kicsiny igazsága felett /lehet, hogy az elméletben ezt nem igy nevezik, de én saját szavaimat használom/. .."

Hozzá kell tennem, hogy a levélhez irt utóirat alapján a levelező mindössze 23 éves és az 1. Állami Golyóscsapágy-gyárban dolgozik, gép mellett.

Lehet vitatkozni, igaza van-e a levél Írójának a Dal a tengerről cimü filmről alkotott véleményében. Ami engem illet, úgy vélem, hogy Julia Szolnceva tehetségesen, ihletetten és tudással rendezte a filmet. De elvben egyetértek a levél Írójával. Maga Dovzsenko más stílusban rendezte volna ezt a filmet, nem ilyen "moz- 70 -