Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

legfontosabb, jó két évtizednyi időbeli távolságtól és különbségtől.

Nyikolaj Virta Beláthatatlan messzeségek cimü darabjában, amelyet igen tehetségesen és ötletesen rendezett a Moszkvai Szovjet Színházában Zavadszkij, az egyik szereplő... a Szerző. Ezt a szerepet nagyszerűen alakitja Rosztyiszlav Platt.

Stein Tavaszi hegedüszó cimü komédiájában jellegzetesen és kitünően van megoldva az író alakja, aki valósággal két életet él, két funkciót tölt be - a moszkvai Íróét és a darab Narrátoráét.

Ezeknek a Narrátoroknak - bármilyen különbözőek legyenek is - minden beszélgetése, amelyet a nézőkkel folytatnak, minden "kiesésük" a közvetlen cselekményből és "visszatérésük" ugyanebbe a cselekménybe, minden rejtett gondolatuk,amelyet feltárnak a nézőnek, minden "beleavatkozásuk" a darab menetébe - mindé* szinházi képzeletszerüség, de olyan, amely nem vezet "a tiszta kitalálás birodalmába", hanem segit a nézőnek, hogy még jobban megérezze a színpadon lezajló események realitását, még közelebb kerüljön a szereplőkhöz,még jobban meggyőződjék a cselekmény igazságáról. /Remélem, az olvasó helyesen ért engem: példákat sorolok fel, nem pedig mintaképeket ajánlok./

Az ilyen alakok, amelyeket néhány drámaírónk megteremtett /a nevek felsorolását folytatni is lehetne/ hozzátartoznak a színház természetéhez. Ez a természet persze nem állandó, de helyesen találták el a maga idejében és segit abban, hogy rendkívüli módon kiszélesítsék a színdarabok, előadások és színpadi alakok művészi formáit. Hiszen még olyan "köznapi ember", mint Szofronov sem érhetett volna el kétségtelen sikert a Nyugdíjassal és más darabokkal, ha nem folyamadott volna a színház képzeletszerü természetének nagyságához. Arbuzov - nem is egy, hanem néhány darabjában - uj módon használja fel a kórust és mai költői hangot talál a kórus számára.- 58 -