Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

így töltse súlyos vészfelhők alatt Derék óráit gyermek, férfi, agg.

Ily termő lázra éhezem,

S szabad népet vágyok szabad helyen.

S újból ettől elszakithatatlanul mindig ott zeng emlékezetemben az a néhány szó, amelyet lehetetlen nem ismételni naponta minden nehézség leküzdésekor, minden gondolatnál, minden lépésnél:

Csak az méltó életre, s szabadságra,

Ki napról napra értük harcba száll!

És mennyi népi képzeletszerüség van Dante Poklának realizmusában! Az Igor énekben! Â Kalevalában! Az Iliászban! ...

... Mindezek, vagy az ehhes hasonló gondolatok végigvonulnak agyunkban, amikor arra

gondolunk, hogyan lehet a különböző művészeti formák elképzelhetetlen sokaságában felt ár* ni a szinház művészi alakjaiban még érintetlenül heverő legfontosabb mai életjelenségeket és napjaink hatalmas,világot átfogó eseményeit.

Nem, engem nem üldöznek és nem győznek le a különféle szükkörü művészettörténész! feladatok. Ez nem az én dolgom. Én gyakorlati rendező vagyok és nekem, akárcsak a mesterembernek, viszket a tenyerem, amikor látom, milyen sokat lehetne tenni, csak éppen szabadabban kellene dolgozni a "szeretett gondolat előítéleteitől" mentesen, és didaktikus sablonok nélkül nézve azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyeket megteremthetnek a szinház realizmusának azok az elemei - természetesen ha alkotó módon és helyesen értelmezzük és használjuk fel - amelyeket ideiglenesen realista

képzeletszerüségnek nevezzük.- 5? -