Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

őszinte lelki melegséggel, őszinte szivbéli hévvel /oly sokat adtak nekem életemben az emlitett müvek/ kell emlékeznem arra a rendkívüli művészi bátorságra, amellyel olyan költő és drámairó,mint Vlagyimir Majakovszkij alkotta meg, felhasználva a régi misztériumjátékok képzeletszerüségének törvényeit, rendkivül újszerű, uj "szinházi földeket" feltáró darabját, a Buffo Misztériumot. Majakovszkij újra feltárta a szinházi képzeletszerüség csodálatos világát, amely a múlt népi játékaiból ered, s tálán ettől a pillanattól kell számitani az uj ujitó népi képzeletszerüség fejlődését, amely az Októberi Forradalom első napjaiban kezdődött egyrészt Majakovszkijnál,és folytatódott és ragyogóan fejlődött más kiváló szovjet drámaíróknál egészen napjainkig.

Legbátrabban és legvilágosabban alakult újjá az ujitó népi képzeletszerüség -amely semmi esetre sem vetette el a múlt évszázadok legjobb szinházi hagyományait, de teljes mértékben gazdagabbá vált az uj élettől - Vszevolod .JVignyevszkij, Bill-Belocerkovszkij, Alekszandr Bezimenszkij, Leonyid Leonov, Alekszandr Kornyejcsuk, Mihail Szvetlov, Ljubomir Dmitrenko, Valantyin Katajev, Nyikolaj Erdman és mások drámairól művészetében.

E drámaírók színdarabjaiban élenjáró gondolatok,mély emóciók uralkodtak, ezek a müvek telve vannak forradalmi harcok és alkotások nagy pátoszával, tükröződik bennük az uj, soha nem látott világot épitő ember lelki nagysága.

Vannak nálunk más "művészi arculatú" drámaírók is. Ezek sokkal akadémikusabbak darabjaik felépítésében. Nem tartják feladatiaknak azoknak a népi képzeletszerűségeknek felhasználását,amelyeket a szocialista realizmus más nagyszerű képviselői kutattak fel Majakovszkijtól és Visnyevszkijtől kezdve.

Nem lehet mindent, amit kiragadunk az életből, színdarabbá realizálni, vagy színpadra vinni olyan formában,- 64 -