Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)
A tapasztalat a művészet minden ágazatában és minden felfedezésben mindig megelőzte a szabályokat. Carlo Goldoni Én nem irodalmi müvet Írok. Én a bit szimbólumát Írom. Romain Rolland 1. Ha majd sikerül kivívnom annak elismerését, bogy a modoros képzeletszerüsóggel, a formalista szinház, a modernista dekadens, s ezért népellenes szinház képzeletszerüségóvel szemben létezik, - és kell hogy létezzék - realista képzeletszerüség, olyan képzeletszerüség, amely a népi színházi hagyományokból ered, haladó és népi képzeletszerüség - akkor már nem is lesz szükségünk a*'realista képzeletszerüség" kifejezésre. Akkor majd megegyezünk abban, hogy az adott realista képzeletszerüség szervesen hozzátartozik a tágabb értelemben vett realizmushoz, a szinházi realizmusról szólva pedig tudjuk, hogy ebbe természetszerűleg beletartozik a képzeletszerüség, s nem szükséges hangoztatni a "realista képzeletszerüség" kifejezést. Váljék a realista képzeletszerüség a realizmus állandó alkotóelemévé. A realista színházművészetben a képzeletszerüség oly szorosan és tartósan kapcsolódik a realizmus minden egyes részecskéjéhez, hogy ha "tisztán" el akarnók különíteni, ez egyértelmű lenne azzal, hogy a szinházmüvészetet megfosztjuk a realizmus ismertetőjeleitől, s "l’art pour l*art"-á, formalista, dekadens, modernista művészetté változtatjuk.- 5 -
