Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

Bizalmat szavazok a szocialista realista művészet különféle alkotói irányzatainak.

Egy nagy cél felé különféle alkotói utakon lehet haladni. Beszéltünk már a színház káros képzeletszerüségéről, a hamis, papirosizü képzeletszerüségről, amelyet a hamis klasszicizmus szült, megemlitettük az esztétizmus s a különféle hasonló "izmusok" káros képzeletszerüségét.

Beszélünk a formálizmus vétkeiről és a naturalizmus korlátozottságáról. A formalizmus olyan csodaszörny, amely felfalja a tartalmat. A naturalizmus olyan csodaszörny, amely részrehajlás-nélküliság és objektivitás ürügyén közömbösen felmorzsolja állkapcsaival a jókat,s a hibásakat egyaránt.

De van egy teljesen másképzeletszerüség, amelyet - amint már mondottam, ideiglenesen és pontos meghatározásának feltalálásáig -úgy szeretnék meghatároz - ni, hogy ez realista képzeletszerűség, népi képzeletszerüség és a színházi művészetben

haladó tényező. Olyan képzeletszerűség, amely a színházi realizmus feltétlen szerves része.

Az ilyen képzeletszerüség felhasználása rendkívül kiszélesíti és megsokszorozza a művészi kifejező erő formáit és eszközeit, amelyeket felhasználhatunk a legkülönfélébb színdarabokban és előadásokban, az élet sokoldalúságának legkülönfélébb ábrázolására, s a legkülönfélébb tartalmak és eszmék kifejezésére.

Érteni kell ahhoz,hogy felhasználjuk a színház minden lehetőségét!- 54 -