Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

ház előtt, s kénytelenek vagyunk szemünket behunyva következetesen tagadni a másik színház minden művésziességét, minden eszmei és érzelmi erejét? "Engem semmi sem bosszant annyira, mint az a szűk kör, amelybe be akarják zárni a művészetet" - kiáltotta Zola. S mindezt művészeti ellenfelei iránt érzett heves ellenkezése mellett mondotta!

Ezt kellene legalább valamennyire megtanulniuk azoknak, akik szeretnek parancsolgatni a művészetben, s befeketiteni azt, ami nekik személyesen "nem tetszik" és feldicsérni azt, ami nekik személyesen "tetszik". Sajnos, az ilyen emberekkel nálunk folyót lehetne rekeszteni.

Vajon nem állitjuk-e, hogy a művészet számára a legveszélyesebb az a szűk kör, amelybe be szeretnék zárni a művészetet a különösen "tapasztalt" és "hithü" kritikusok. Mennyire zavarják ezek az emberek a művészetet! Ne zárjuk hát be a művészetet természetének, sajátságos eszközeinek, formáinak egyetlen értelmezésébe anélkül,hogy ne éreznök a sokféleségében oly hatalmas és gazdag szocialista realizmust.

Éljen és virágozzék az a szinház, amely teljes egészében és mindenben pontosan és részletesen mutatja be az életet, de nem tér át a naturalizmusra és a "földhözragadt realizmusra". Az ilyen alkotói irányzat legkiválóbb képviselője volt - s ma is az - az a szinház, amelyet az egész világ mint hatalmas kultúrájú színházat ismer.A neve - Művész Szinház. Furcsa lenne, ha nem szeretnők ezt a színházat, akkor, amikor következetesen és tehetségesen fejleszti elveit.

De legyenek másfajta színházak és másfajta előadások is, amelyek az előbbiekhez hasonlóan ugyancsak az igazságot akarják nyújtani a nézőknek,ugyancsak hűek akarnak maradni az élethez és fel akarják tárni előadásaikban a nagy tartalmakat és a hagy eszméket, de az előbbiektől különböző művészeti formák és eszközök segítségével.-53-