Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

szotta Dmitrij Ny iko1ajevies Qrlov Raszpljujev szerepét, hogyan játszotta Mihail Ivanovics Zsarov - akit már említettem - Brandahlisztova női szerepét. Ami Kacsala aprócska szerepét illeti, azt hiszem, ez volt egész színész repertoárom csucs-al&kitása. Ezt a szerepet teljesen smink nélkül játszottam, valami furcsa, konstruktivista, rabruháira emlékeztető öltözetben, s sapka alól kilógó borzas hajjal.

Az olvasó természetesen megérti, hogy sem Qrlov, sem Zsarov, sem én nem tudtunk volna sikeresen játszani Vszevolod Meierhold rendezői segítsége nélkül.

S mi volt a helyzet a "konstruktivizmusnak" ezekben az éveiben a Kamara Színházban? Minden absztrakcióba, élettelen stilizálásba, mesterkéltségbe, modorosságba hajlott. Arcjáték helyett grimaszokat vágott a színész. Élő beszéd helyett - üvöltözés. Mozgás helyett - póz. Reális ruha helyett - nyilt viták,sőt gyakran meztelen viták a realizmusról. Rettenetes papiriz mindenben.Senki sem ejt ki egyetlen egyszerű, emberi szót.

Meg kell mondanom, hogy Tairov gyökerestől elvetette a "konstruktivista képzeletszerüséget", amikor a színház Vszevolod Visnyevszkij Optimista tragédiáját mutatta be. /Vagyim Ringyin díszleteivel./

... Telnek az évek, évtizedek, olyan események zajlanak le, amelyek ”10 nap alatt" melengetik az egész világot, ezek az események nőnek, fejlődnek, szélesednek, de... a művészet emberei a burzsoá országokban,s közülük is azok, fliH Ír látható és láthatatlan szálakkal hozzá vannak kötve a történelem színteréről lelépő, de magukat megadni nem akaró uralkodó osztályokhoz, ezek nem tudnak, vagy nem akarnak semmit sem tanulni a művészet múltjának átértékeléséből.

Nem is olyan régen láttam Londonban, a csodálatos Old. Vio színházban Shakespeare Lear királyának olyan ősdekadens előadását, amely még ebben a színházban is meglepő volt, főszerepben az ihletett - ebben szerencsém volt -,okos és finom színésszel, John Gielguddal. Sajnos, a rende-46 -