Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

mészetesen kell játszania, akkor a környezetet is végtelen köznapi pontossággal kell szinrevinni. Látszatra ez teljesen logikus.

Nekem azonban meggyőződésem: bármennyit vitázunk is az ilyen művészeti felfogásnak a nézőre gyakorolt hatásáról létjogosultságát csak abban az esetben fogadhatjuk el, ha a reális köznapi előadás hiveinek törekvése nem lépi túl a költőiség és a szinpadszerüség határait; ha az a követelés, hogy minden teljesen reális legyen, ami csak a színpadon történik vagy ott található, nem vezet az életjelenségek s külsőleges sajátosságaik egyszerű felsorolásához, és a közönséges fényképszerüséghez.

A fenti irányzat a maga idején a színházban haladónak számitott, mert eltérést jelentett mind a hamis klaszszicizmustól, mind a hamis képzeletszerüségtől.

"Gyűlölöm a színházban a - színházat!" — mondotta Sztanyiszlavszkij. Ez a gondolat rendkívül haladó volt abban az időben, amikor Sztanyiszlavszkij szót emelt a színházi hamisítás, laposság, absztrakció, rutin és sablon ellen.

Richard Cumberland XVIII. századbeli drámairó Személyes élményeim c. müvében megtalálhatjuk a különböző "stilusu és modorú" színészi játékok leirását "Rowe A szép bűnös c. müvének előadásában, amint a függöny fölment,megjelent a színen Kean zöld bársony zekében, kivarrott nadrágban, hatalmas, dus parókával... Rendkívül egyhangú intonációval, mély hangon - amelyet fürészelés-szerü gesztusok kisértek -... mondotta el hősi beszédét, s mindezt az önkényes közömbösség látszatával... Mrs. Sibber /a kor neves tragikája - N.O./ magas - bár igen kellemes - hangon énekelte, illetve recitálta Rowe csengő sorait.

Mrs. Pritckard más jellegű színésznő: sokkal természetesebb volt, és persze, sokkal több változatosságot nyújtott hangszinben és mozdulatokban egyaránt. Véleményem szerint az összehasonlitás az ő javára dőlt el. De- 37 -