Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

amikor hosszú türelmetlen várakozás után először láttam meg a kis Garrickot - akkor még fiatal volt, mozgékony és eleven minden porcikájában és arcmozdulatában - amint kiugrott a színpadra és mutogatni kezdte a felszarvazott Altamondot /Kyan/ és a nehézkes, aluszékony Horatiot /Kean/ - úristen! Micsoda ellentét! ügy éreztem, mintha egész évszázad száguldott volna végig egyetlen felvonás alatt. Mindennel, ami régi, leszámoltak, s megjelent valami uj, sugárzó, ragyogó, amely majd szétszórja az Ízléstelen korszak barbárságát és ferdeségét, mely oly hosszú időn át ragaszkodott az előítéletekhez, szokásokhoz és babonákhoz, s a nagyképü deklamálás illúzióira Ítélte önmagát." -Sir Olivier Goldsmith igy irja le a XVIII* század angol színházának "esetlenségeit": "... Például szokás, hogy a haldoklási jelenet előtt szőnyeget terítenek le, hogy megóvják a színész ruháját. Ez nyomban értesít a rövidesen bekövetkező tragédiáról. Az asztalra terített abrosz sem biztosabb előjele a közelgő ebédnek,mint a Drury Laneban a színpadra terített szőnyeg a közelgő véres eseménynek."

Oh, kedves olvasó! őszintén szólva ma sem ritka, pedig színházi kultúránk már nagyot lépett előre, s ott áll előttünk Sztanyiszlavszkij iskolájának a színpadi rutin és sablon ellen folytatott küzdelme, s annak- sok tanulságos tapasztalata - mondom, még ma is vannak pillanatok, amikor a színpadon szemünk előtt peregnek a látszatra oly rég elmúlt évszázadok!Egyesek még most is úgy játszanak, mint Famuszov és Szkalozub idején, mások, mintha csak most érkeztek volna Páriából, s onnan csak Sarah Bernard játékhagyományait hozták volna magukkal /S.B. elsőrangú színésznő volt!/, megint mások valahogy annyira "egyszerűen" beszélnek, hogy az embernek akaratlanul is eszébe jut Nyemirovics-Dancsenko vágyódása a szinházszerüség után. Somszor igen kislétszámu együttes játszik a- 38 -