Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

süt, véglegesen a "mi". így találta meg Szurikov festménye számára Morozova bojárné alakját, amikor meglátott a havon egy döglött varjut.

És emlékezzünk csak hogyan irta le Dosztojevszkij a Félkegyelműben Rogozsin kereskedő lakását. Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket: Dosztojevszkij elmesélte, hogyan kereste meg Miskin Rogozsin házát,s hogyan járt a lakásán.

"... Már messziről felkeltette a figyelmét az egyik ház, valószinüleg szokatlan képével, s a herceg később emlékezett, hogy azt mondta magában: "Valószinüleg ez az a ház"... Rendkívül kíváncsian lépett közelebb, hogy ellenőrizze megérzését: érezte,hogy valami okból különösen kellemetlen lesz számára, ha eltalálta. A ház nagy volt, komor, kétemeletes, minden építészeti stilustól mentes, piszkoszöld szinü. Néhány -de nem túlságosan sok- hasonló tipusu ház, amely a múlt század végén épült, épp Pétervárnak ezekben az utcáiban maradt fenn csaknem változatlanul, /abban a városban, ahol minden olyan gyorsan változik/.

Tartós épületek, vastagfaluak és rendkivül kevés rajtuk az ablak; a földszinti ablakokon helyenként rács van. A földszinten rendszerint pénzváltó üzlet. Az üzletben üldögélő uzsorás az emeleti részt bérli; kivül—belül valahogy minden olyan barátságtalan 'és merev minden, mintha rejtőzne és titkolózna, de nehéz lenne megmagyarázni, hogy önmagában a ház külseje miért kelti ezt a benyomást. A vonalak építészeti körülhatárolásának természetesen megvan a titka. Ezekben a házakban szinte kizárólag kereskedők élnek. A kapuhoz érve a herceg a felírásra pillantott, s elolvasta: "A nemzetes és tiszteletreméltó Rogozsin polgár háza".

...Tehát ilyen házban él Rogizsin! Lám, hogyan látta ezt a házat Dosztojevszkij. Már megbocsássanak, de ez inkább a "nemzetes és tiszteletreméltó Rogozsin polgár" benső világának jellemzése, semmint lakhelyének külső le- 28 -