Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

ezt az alakot Strauss filmen és Szmirnov Pagogyin darabjaiban, a Művész Színházban!

Emlékezzünk csak, hogyan fogalmazta meg Hmeljov Rettegett Iván legfőbb feladatát* Oroszországnak hatalmas birodalommá kell válnia, s Rettegett Iván feladata - ennek megvalósitása". S ez nem valami szemfényvesztő, racionalista megfogalmazás. Nem véletlenül Írnak arról, hogy Hmeljov gyakran volt elégedetlen a próbákon, s utána igy kiáltott fels "Nem látom őt, nem látom Rettegett Ivánt; én, Hmeljov beszélhetek igy, de ő nem!" Milyen kutatóén és szenvedélyesen kereste Hmeljov a "m i"-t azokban az alakokban, akiket a színpadon megformált!

Sztanyiszlavszkij soha nem tartotta az "emberi lélek életét" elvontnak, eszmeietlennek, tartalmatlannak. Művészi eleven alakokról beszélt, amelyek elsősorban bizonyos eszméket fejeznek ki, amelyek nevelni tudják a nézőt. Sztanyiszlavszkij még az előadás frissességének megőrzéséről szólva /Az élet csatája példáján/ is azt mondotta - mint ahogyan Gorcsakov emliti visszaemlékezéseiben - hogy: "Ha önök ebből az előadásból megértik, hogy mit jelent megtalálni és kiemelni minden színdarabból az eszmét, akkor munkájukból mindig áradni fog az élet levegője,izgatni fogja a nézőket,következésképpen megőrzi frissességét!"

természetesen nemcsak a színdarabok és az előadások egésze és nemcsak az egyes szereplők alakja, de még a szerepek egyes részletei, egyes monológok is hatalmas eszmei tartalommal átitattak. Csackij monológjairól például úgy vélekedett Sztanyiszlavszkij a forradalom előtt, mint "szellőző-ablakról, amelyen át a jövő Oroszországéiról vallott gribojedovi gondolatok friss, élénkítő, reményeket keltő levegője áramlik a nézőtérre.

A "mi" keresése során Sztanyiszlavszkij megtalálta Az ész bajjal jár-ban a téma"hazafiasságát", "a nemzeti sajátosság és a méltóság oroszok által való felismerésének" eszméit. Micsoda hatalmas eszmék! Micsoda mélyrehatolás!!- 25 -