Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

két, mint ahogyan az orkán homokvihart kavar a végtelen arab pusztaságokon?...Mi is hát a szinház, ahol ez a nagyszerű dráma tetőtől talpig uj nagyszerűségbe öltözik, ahol szövetségre lép minden művészettel segítségül hivja azokat és átveszi eszközeiket, minden fegyverüket, amely magában véve túlságosan erős ahhoz, hogy kirántson a sürgölődés és a rohanás szűk világából a magasrendü és a nagyszerű korlátlan világába..."

Nem akarom tovább idézni Belinszkijt, mert ki ne ismerné a szinház szerelmesei közül ezeket a lélekbemarkoló szavakat a színházról,; ennek magas küldetéséről és hatalmas képzelőerejéről, elhüvölő voltáról és varázslatos hatalmáról az emberi lélek felett?

Be’ jó is lenne, ha a színházakban teljes mértékben tudnák, hogy mire képesek, bár csak tudnák, milyen igazán nagyszerű eszközökkel képes a szinház ''lélekbe hatolni",és "kedve szerint játszani a lélekkel; bár csak ne félne a szinház ledobni széles válláról a hosszú évek során elhordott és kihizott ruhát s sokkal aktívabban kutatná, hogyan öltöztesse át darabjainkat és előadásainkat, még a legnagyszerűbbeket is "uj nagyszerűségbe", ahol a dráma" szövetségre lép minden művészettel, segítségül hivja azokat és átveszi minden eszközüket, valamennyi fegyverüket, amelyek mindegyike külön-külön is eléggé erős ahhoz, hogy kirántson a sürgölődés és rohanás szűkre szabott világából

a magasrendü és a nagyszerű korlátlan világba.”

Természetesen a szinház

legkülönlegesebb ereje, amely fel tudja rázni a nézőt, s mélyen a leikébe tud markolni -az eszme, a tartalom. A darab,

az előadás, a színészi játék

tartalma, a rendezői megoldások tartalma, a diszlettervező- 20 -