Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)
díszleteinek tártál ma, vagy a zenei aláfestés tartalma, mindezek együttes tartalma szövetkezve a szinház "minden művészetével"; - ez, és csakis ez a szinház legfőbb ereje. A művész, aki csak egy pervre is megfeledkezik egy mü tartalmának jelentőségéről, elvesziti a művészetből a legfontosabbat, művészileg teljesen lefegyverzi önmagát, elvesziti célját, hivatását, élete ilegtőbb feladatát. Abban, amit az emberek szépnek szoktak nevezni - bármilyen szoros is a tartalom és a forma kölcsönhatása - a legfontosabb és leglényegesebb a mü tartalma, eszméje, bár a szépséghez szükséges a tartalom és a forma, az eszmék és az alakok harmonikus egysége. A műben a tartalom és a forma szerves összefonódása a legértékesebb. Lényegében ez az összefonódás szüli a mü tartalmát, bár ezek -a tartalom s a forma-*- nem azonosak. A tartalom és a forma szerves összefonódása nem azért fontos,hogy maga a szerves összefonódás létrejöjjön, hanem azért, hogy a tartalomnak megfelelő érdekes, érzékletes művészi formákban a tartalom a lehető legteljesebben, legmélyebben, leghatásosabban, legihletettebben csendüljön fel. Nem le h~e t megfosztani a formát a gondolattól. Nem lehet megfosztani a tartalmat a formától . Minden igazi művészet elsősorban mint a nagy eszmék művészét értékeljük. Rendkívül tisztám látszik a művész arculata az eszmék magaslatáról. A legnagyobb és leglényegesebb gazdagság a müvek eszmei gazdagsága. Nem véletlenül becsülte többre Man Balzac művészetét a közgazdászok, a szociológusok és más tudósok minden müvénél, hiszen a szó e nagy mesterének mü- 21 -
