Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

2

Csodálatosan nagy a színház ereje! Szárnyakat tud adni a népnek, fel tudja gyújtani nagyszerű eszméivel, mélyen lélekbe tud markolni lángoló gondolataival és érzéseivel, nagy tettekre tudja lelkesíteni egyetlen szavával. Csodálatos erő!

A színház képzeletének szárnyán el tudja röpíteni a nézőket távoli országokba, idegen tájakra s "láthatatlanná" varázsolva a nézőt, be tudja vezetni bármilyen közönségbe, bármilyen családba, bármilyen környezetbe, bármely korba és bármely nép közé. Nincs az emberiségnek jobb barátja a színháznál, ha értelemmel és lélekkel telített, ha képes felébreszteni az építő- és alkotókészséget. A színház sajátos tanszékké, egyetemmé válhat s végigvezetheti az embert a pokol s a menny körein - hogy igazzá tegye a lelkét.

Az ember rendkívüli életörömet, hősiességre való törekvést, a szép teljesértékü érzékelését kaphatja a színháztól.

Hallgassák csak meg újból és újból Belinszklj csodálatos szavait:

"Szinház!...Szeretitek-e úgy a színházat, ahogyan én szeretem, vagy is teljes lelketekből, nagy lelkesedéssel extázissal, ahogyan csak a nagyszerű szépséget szenvedélyesen szomjazó, tüzes ifjúság Képes szeretni? Vagy, helyesebben szólva, tudjátok-e nem szeretni a színházat mindennél jobban a világon, kivéve a jóságot, s az igazságot? S valóban, vajon nem összpontosul—e a színházban minden, ami elbűvölő, ami elragadó, ami ábránd csak vein a szépmüvészetekben? Vajon nem rendkívül önkényes uralkodója-e érzéseinknek, olyan uralkodó, amely képes bármikor és bármilyen körülmények között lelkesíteni és megrázni érzésein- 19 -