Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

sárga aktatáska, s még egy görnyedt bácelka is nekifesziti sovány, keskeny hátát.- Figyelem! .- kiáltott a fiú. - Most! No még... S hirtelen a kocsi megremegett, megingott s kezdett fölemelkedni. A rendőr a kocsi alá bujt s óvatosan fölemelte a kislányt. Száz meg száz kéz nyúlt felé s egy másodperc alatt a lány a fejek fölött a járdaszegélyhez úszott, ahol már várta a mentőautó. Valaki felkiáltott: "Épségben maradt ! "

A tömeg csak nem akart szétoszlani, a fehéringes fiú csöndesen kilopózott a tömegből."

Sok dinamikus, lélektani konfliktusokkal teli jelenetet találhatunk, ha a cselekményt mondjuk TU.114—re helyezzük.

Sok nagyon érdekes és izgalmas jelenettel találkozhatunk egy jégtörő utján.Az Angara uj mederbe terelésénél. Egy földrengésnél. Egy orkánnál. A földön,a tenger mélyén. A holdon. Még egy városi lakás legkisebb szobácskájábán is.

Nem létezik olyasmi, amit a szinház a maga eszközeivel meg ne tudna valósítani!

Az a fontos, hogy állandóan kutassuk és bővítsük a szinházmüvészet sajátos adottságait. Kutatni, kutatni és kutatni az újat. És tanulni a régi színházi koroktól.Mindezek nélkül vajon csinálhatott volna valamit Ravenszkih a Sötétség hatalmával; Szuszlovics az Ügynök halálával; Akinov, Plucsek, a vahtangovisták; vajon szinre tudta volna hozni a Realista Szinház együttese Moszkva legparányibb helyiségében Szeráfimovics hőskölteményét, a Vasáradatot, Gorkij monumentális Anyáját, vagy a Majakovszkij Szinház íegyejev Ifjú Gárdáját azzal a rengeteg, pillanatonként váltakozó epizóddal?- 18 -