Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

"Harc a hóviharral"

"Lapunk tudósítója jelenti Frunzeból: többnapos hóvihar dühöngött s megakadályozta, hogy a gépkocsik az állattenyésztőknek szánt rakománnyal eljussanak Kenesz-Anarhaj határvidékre. Az utat befújta a hó.A vad szél hatalmas hótorlaszokat halmozott fel. Ilyen volt a helyzet, amikor két komszomolista jóbarát, Ivan Bikov és Ivan Kusnarjev harcba szállt a rettenetes hóviharral, hogy megmentsenek egy súlyosan beteg traktoristát, Pjotr Leszovszkijt. Csak ütjük negyedik napjának végére jutottak el a mentőállomásra."

Ezt a példát az életből vettük. Van itt cselekmény, vannak tettek, van diadal. Mindez lejátszódhatnék a . nézők szeme előtt, nem kellene egy telefon-ügyeletesnek elmondania, de... a drámairó joggal jön zavarba: melyik szinház tud megvalósítani egy ilyen jelenetet?

Pelhozok még egy példát, ugyancsak a Komszomolszkaja Pravdából. Az újság 1958 november 5—i számában olvashatjuk:

"A Krescsatyikon"

"Ott, ahol a Krescsatyik sugárút megközelíti a Dnyepert, az úttestet hirtelen sűrű tömeg özönlötte el. Sze%

rencsétlenség történt - egy lány a villamos alá került és pontosan a kerekek között hevert a sineken.

A lány nem tudott egyedül kibújni az ormótlan fémtest alól, hol nyöszörgött, hol meg elvesztette az eszméletét. Kiáltások hallatszottak:"Hivni kell a tűzoltókat!" "Nem tudnak segíteni! Emelő kell". Az emberek nyögtek tehetetlenségükben. S hirtelen a tömeg felett felcsendült egy hang: "Férfiak, ide hozzám! Megfogni a kocsit!" Egy fehéringes fiú kiáltott. Már meg is ragadta a kocsi fémtengelyét e az ing alatt kidagadnak az izmok, s a fémtengely felé máris újabb kezek nyúlnak. A föld felé görnyed egy vasutassapka, s egy diáksapka, az úttestre repül egy- 17 -T