Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

Ez a shakespeare-i Vihar első jelenetének első képe.

A továbbiakban, ha még emlékeznek rá, a hajó pusztulása következik az örvényben, s csak ezután megy le a függöny.

Festészetben Alonso hajójának pusztulását egy angol festő Romney ábrázolta, /Boydell képtár/

Zenében ehhez hasonlót Arenszkijnél hallhatunk /zene Shakespeare drámájához/ és Rimszkij-Korzakóv Mlada c. opera-balettjének fináléjában, amikor a viharban kicsap a tó, összeomlanak a házak s a templomok? Rimszkij-Korszakov Szadko c. müvében a zenekarra irt zenei képben, amikor a tengeri cár táncától vihar támad, amely széttöri s elsülylyeszti a hajókat} Glazunov A tenger c. szimfonikus fantáziájában; a Francesca da Rimini-ben /"Csajkovszkij pokolbéli vihara tép és korbácsol, mint Ajvazovszkij tengeri orkánja" - irta Laroche 1878-ban, a Francesca első előadása után/;Wagner Bolygó hollandij'ának epizódjaiban; Mendelssohn Skót szimfóniájában; Grieg Peer Gyntjében, stb.

De hogyan oldjuk ezt meg a színházban? Minden naturalista halmozás és illuzionista hamisítás nélkül! Hogyan oldjuk meg?

A színház elvesztette titokzatosságát, rég elfeledte, hogyan kell megoldani az ilyen szerzői utasításokat. Nem véletlen, hogy soha életemben nem találkoztam olyan modern színdarabbal, amelyben hasonló szerzői utasítás és hasonló jelenet lett volna. S ez érthető is: a színházak hozzászoktatták a drámaírót, hogy a színházat "képtelennek” tartsa felül emelkedni a legegyszerűbb, leghétköznapibb, elemi < dolgokon.- 15 -