Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

IV. Az adott körülmények elmélyítése

megadott anyag lelkesítené magát, felgyújtsad a fantáziáját.- Nazvanov, próbáljon meg akkor maga megbirkózni ezzel a nehéz feladattal,hiszen amint látja,nem is olyan egyszerű ezt elmesélni.- De hiszen én azt mondtam el, amit Shakespeare irt - szállt vitába Govorkov. - Ha ez nem tetszik vagy unalmasnak tűnik, akkor ezért nem én vagyok felelős, hanem az iró!- Nem, nem! - állította meg Govorkovot Torcov. - Az iró csak azt irta meg, ami a nyitott függöny előtt történik. Ez, hogy úgy mondjam, a szindarab és a szerepek jelen e. Jelen azonban,amint már mondtam, nem létezik múlt nélkül. Képzeljék csak el egy pillanatra, hogy most itt ülnek és tanulják a színész művészetét, a múltban azonban tanulásukat semmi meg nem előzte, nem ábrándoztak soha róla, hogy színészek lesznek, soha nem játszottak színpadon, sőt színházban sem voltak soha. Nem érzik, hogy a jelenük Így teljesen értékét veszíti, hogy, éppen úgy, mint a gyökémélküli virágnak, el kell hervadnia és el kell pusztulnia?

Azt is mondtam már, hogy a jelen nem létezik jövő nélkül. Azt mondhatják erre, hogy a jövőt nem ismerhetjük, nem is sejthetjük. Ez igaz, de vágyni rá, elképzelni valamit felőle nemcsak feladatunk, de kötelességünk is. Miért kell maguknak a jelen - mondjuk például a színész művészetének tanulmányozása -, ha nem arra készülnek, nem arról ábrándoznak, hogy színpadra kerüljenek és életüket ennek szenteljék?

Természetesen ez a mostani foglalkozásunk csak úgy lesz érdekes számunkra, ha gyümölcsöztetni tudjuk a jövőben. S mert az életben a jelen nem lehet meg a sült és a jövő nélkül, az életet tükröző színpadon sem lehet ez másként.

Amikor a szindarab tartalmát elmesélik, azt a közös hibát követik el, hogy megismétlik a színdarab valamennyi- 85 -