Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

II. "Az emberi test életének" megteremtése a szerepben

helyes vonalon,minden pillanatban figyelmeztette, javítgatta őket - igy törekedett arra, hogy a jelenet vérükké váljék.- Nagyszerű dolog - mondta - a helyes megszokás, amely a szerep igazi vonalát rögzíti. Nagyon okosan tennék,ha kialakítanának magukban olyan szokást, hogy amikor bejönnek a színházba az előadásra, végigcsinálnának egy sereg gyakorlatot, színészek számára fontos etűdöt, végiggondolnák és felfrissítenék szerepük partitúrájának feladatait, az átfogd cselekvést és a főfeladatot.

Az lenne az igazi, ha a szerep partitúrájának helyes eljátszását szinte matematikai pontossággal végre tudnák hajtani. Ez ellen a sablon ellen nem tiltakoznám.

Hatalmas és hosszadalmas munka után úgy tűnt fel, hogy a riasztás kezdő jelenete jól ment. Torcov azonban elégedetlen volt és arra törekedett, hogy a növendékek még igazabban, még természetesebben, még egyszerűbben hajtsák végre feladataikat. A legtöbbet Govorkov fennkölt, természetellenes járásával bajlódott. Arkagyij Nyikolajevlcs igy szólt hozzá:- Nehéz dolog járni a színpadon, különösen pedig bejönni a színpadra. Ez nem jelenti azonban azt, hogy eltűrhetjük a színpadiasságot és a jelzést - mert az hazugság, s a legkisebb hazugság is megakadályozza a színészi munka egészének hitelét. Megakadályozza azt is, hogy a színész higgyen saját cselekvésének igazságában. Szervezetünk nem hisz semmiféle erőszaknak. Az izmok azt teszik, amit parancsolnak nekik, ez azonban nem hozza létre az alkotáshoz szükséges testi biztonságérzést. Egyetlen, jelentéktelen hazugság is tönkre tudja tenni és meg tudja mérgezni az összes többi rész igazságát. És ha az egész helyes cselekvésbe csak egyetlen folt csúszik bele - az egész feladat és cselekvés észrevétlenül színészi hazugsággá és megjátszássá torzul.

Arkagyij Nyikolajevicsnak nem sikerült megszabadítania- 36 -