Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

II. "Az emberi test életének" megteremtése a szerepben

Govorkovot attól a görcéös lábtartásától, amely színészi járásának jellemzője volt. Ez az egyetlen erőszak sok más rossz színészi szokásra vezette Govorkovot és meggátolta benne, hogy őszintén higgyen saját cselekvéseiben.- Kincs más megoldás, mint egyelőre megfosztani magát a járástól - határozta el Torcov.- Hogy-hogy? Már bocsánatot kérek! Csak nem fogok egyhelyben állni, mint egy feszület! - tiltakozott Govorkov.- Miért, Velencében talán mindenki feszület? Pedig ott sokkal többen közlekednek gondolán, mint gyalog. Különösen olyan gazdag emberek, mint Rodrigo. így hát maga sem masírozik végig a színpadon, hanem gondolán érkezik. így nem kell majd feszületként állnia,

A gondolat különösen Vjuneovot ragadta magával.- Nagyszerű! Semmi pénzért nem járok többé gyalog! - jelentette ki, s máris bejelezte székekkel a gondolát, körülbelül úgy, ahogyan ezt a gyerekek szokták játék közben. A székekkel pontosan körülhatárolt gondolában a szereplők sokkal kényelmesebben érezték magukat. Ezenkívül a gondolában sok olyan dolog, kis fizikai feladat adódott, amelyek figyelmüket elvonták a nézőtérről és a színpadhoz kötötték.

Govorkov a gondolás helyére állt. Evezőjét hosszú bot helyettesitette. Vjuncov a kormányhoz ült. Eveztek, a parthoz kormányoztak és kikötötték a gondolát. Ezeket a cselekvéseket eleinte magukért a cselekvésekért csinálták: a szereplőknek nagyon megtetszettek az uj fizikai feladatok. De Arkagyij Nyikolajevics átirányította figyelmüket a csónakról a darab szempontjából fontosabb eseményre: az éjszakai riasztásra.

Torcov sokszor megismételtette a fizikai feladatok már lefektetett vonalát, hogy rögzítse azt. Ezután kezdte továbbvinni az egész jeleneten a feladatoknak ezt a vonalát. Amint azonban megjelent az ablakban Puscsin, Govorkov és Vjuncov, azonnal elhallgatott. Megálltak, nem tudták mit csináljanak tovább.- Mi történt? - kérdezte Torcov.- 37 -