Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

II. "Az emberi test életének" megteremtése a szerepben

- A második hazugság az volt, hogy túlságosan "Igyekeztek". Többször említettem már, hogy a színpadon könnyen elveszti az ember az arányérzékét, ezért a színész állandóan azt hiszi, hogy keveset "ad", hogy a nagyszámú közönségnek sokkal többet kell nyújtania. Ezért aztán töri is magát a végkimerlilésig. Valójában viszont éppen arra kell mindig gondolni, hogy a színpadon nem kell "ráadni", nem kell túljátszani semmit, hanem ellenkezőleg, a teljesből le kell menni 75 %-ra vagy még kevesebbre. Egy-agy gesztus vagy cselekvés után a következőről már vegyenek le 75-9o százalék erőfeszítést.

A múlt oktatási évben, amikor az izomlazitó gyakorlatokat végeztük, már beszéltem maguknak erről. Akkor csodálkoztak, mennyi fölösleges erőfeszítést végeztek.

A harmadik hazugság cselekvéseik logikátlansága és következetlensége volt. Ebből származott a befejezettség, az egységes vonalvezetés hiánya is.

Govorkov és VJuncov újra kezdte az egész jelenetet.Arkagyij Nyikolajevics sasszemmel figyelte: fizikai cselekvéseiket olyan igazságig fejlesztik-e, hogy őszintén higgyenek önmaguknak. A legkisebb hibánál azonnal közbeszólt és kijavította őket.- Vjuncov! - figyelmeztette a színészt -, figyelmének tárgya most nem a színpad, hanem a nézőtér. Govorkov! Maga most önmagára figyel. Ez helytelen! Ne tetszelegjen! Nagyon siet! Hamis! Ilyen gyorsan lehetetlen meghallani és meglátni, mi történik a házban! Ehhez több időre és összpontosításra van szUkség! Hogyan jár!? Mint egy pulyka! Hamis! Ne "szinészkedjék"! Még egyszerűbben és kötetlenebbül! A feladatával törődjék, ne engem lessen! Lázi tea az izmait! Nem kell annyira igyekeznie! Nem kell pózolnia, tetszelegnie! Ne keverje össze a sablont az igazi cselekvéssel. A sablon nem lehet sem eredményes, sem célszerű! Mindent a feladatért!

Vagy tucatnyiszor vezette végig Torcov a szereplőket a- 35 -