Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

II. "Az emberi test életének" megteremtése a szerepben

gyik legjobb előidézője, serkentője és csalétke. Ha hisznek valamiben, azonnal megérzik, hogy feladataik és cselekvéseik igazzá, elevenné, céltudatossá és produktívvá válnak. E- zek a feladatok és cselekvések aztán összefüggő láncsorrá állnak össze. Az a legfontosabb, hogy feltétel nélkül higygyenek néhány feladatban és cselekvésben - ha azok a legkisebbek is.

Ha továbbra is ott állnak a székek mellett és meresztik rájuk a szemüket, ez az erőszak a legvisszataszitóbb színészi hazugsághoz vezeti önöket.

Menjenek a színfalak mögé, jöjjenek be ismét és a lehető legjobban hajtsák végre a megbeszélt feladat - és cselekvésvonalakat. Ismételjék, javítgassák, fejlesszék őket mindaddig, amíg szerepük kis szakaszában meg nem érzik "az emberi test életének" megszületését.

Ez a szerep egyik fele. Igaz, nem a fontosabb, a nagyobb fele, de az a fele, amely kiváltja a belső visszhangot: az átélés kezdetét.

Govorkov és Vjuncov ismét a színfalak mögé ment, egy perc múlva visszatértek, nagy lendülettel járkáltak a székek előtt, tenyerükből ernyőt formáltak a szemük fölött, lábujjhegyre álltak, mintha a felső emeleteket kémlelnék. Mindezt hihetetlen felületesen, szinészkedve "játszották el".

Arkagylj Hyikolajevics megállította őket.- Maguk egyetlen cselekvésükben sem teremtették meg még a legkisebb igazságot sem. A tömény hazugság pedig a legmegszokottabb teátrális jelzéshez, sablonokhoz, logikátlan is következetlen cselekvésekre vezette magukat. Az első hazugság a túlzott kapkodásban,lendületben mutatkozott meg. Ez a kapkodás abbéi eredt, hogy maguk minket igyekeztek szórakoztatni, ahelyett, hogy a kijelölt feladatokat hajtották volna végre. Az életben minden tartózkodóbban, befejezettebben történik. Ott nem kenik el, nem kurtítják la úgy A feladatokat, ahogyan ezt a színpadon teazik. A gyors- 33