Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

I. Első ismerkedés a szereppel

A Jelenlévők már régen meg akarták állítani Ivan Platonovicsot, de nem tudták. Miután azonban Arkagyij Nyikolajevics, akit úgy látszott, magát is zavarba hozott barátja felszólalása - megállította őt, valamennyien rátámadtunk a színdarab védelmében. Torcov csak széttárta karját és egyre ezt hajtogatta:- No jól van, Ványa!... Ugyan már!...

De mintha minden szava csak olaj lett volna a tűzre. A vita olyan szenvedélyesen kezdett el tombolni, hogy alig lehetett rendet teremteni. Az elnöki csengő megállás nélkül szólt. Legnagyobb csodálkozásomra Ivan Platonovicsnak Vjuncov és - ki gondolta volna! - Maloletkova személyében még támogatói is akadtak. Ez annyira megdöbbentett, hogy magam is beleavatkoztam a vitába. Hamarosan mind több lett a bíráló hang. Úgy vettem észre /lehet, hogy rosszindulatú vagyok/, hogy a legtöbb tiltakozó - például Govorkov, Veljaminova, Veszelovszkij - nem azért akadékoskodott az Othello ellen, mert rossznak tartotta, hanem mert nem mindenkinek biztosit kedvére való szerepet.

A helyiségben nagy volt az orditozás, a kiabálás, különösképpen miután az elnök észrevétlenül elhagyta helyét s mintegy oldalról szemlélte a nagy ösBzeakaszkodást.

Csak nem tanáraink provokációja az egész jelenet? - villant hirtelen az agyamba. Ha igen, pompásan elérték céljukat, mert a vita forrpontra izzott, egyre nagyobb hullámokat vetett, s még este sem csillapodott le. Ennek következtében az előadás zaj effektusaiban jókora elcsúszások voltak, mert a külső zajokat szolgáltató szininövendékeknek ahelyett, hogy a dolgokkal törődtek volna, továbbra is az Othellon járt a fejük. Többüket fel is irta az ügyelő hangos vitatkozás miatt, amelybe a színház színészei is beleavatkoztak, keményen támadták Ivan Platonovicsot. Az egyik szünet el is húzódott, mert a színészek úgy belemelegedtek a beszélgetésbe, hogy nem hallották meg a harmadik csöngetést.- 28 -