Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

I. Első ismerkedés a szereppel

Mi se \ csüljük le hát azokat a "fényfoltokat", amelyek az Otholloval történt balszerencsés első ismeretségük után maradtak meg magukban. Ki tudja, hátha bennük rejlik a szerep igazi életének a magja? Az is lehet, hogy ezek a "foltok" már művészi átélés eredményei. Ez pedig már a legjobb, a legegyeneaebb és a legtermészetesebb megközelítése az Író müvének.

Az igazi költő bőkezűen teleszórja tehetsége igazgyöngyeivel az egész színdarabot. Ez a művészi szenvedély legjobb tápláléka, üzemanyag, robbanóanyag, amely lángragyujtja a művészi alkotás tüzét. Ezek az igazgyöngyök mindenütt megtalálhatók? a külső formában éppúgy, mint a darab legmélyebb rejtekeiben. Egyaránt lelkesedhetünk tehát a formáért, a versekért, a gondolatok nagyságáért, a darab társadalmi jelentőségéért, az érzelmek mélységéért vagy erejéért, a szerep külső és belső arculatáért. A színész természete expanzív, érzékeny, könnyen reagál minden művészi értékre, nemes, izgalmas, érdekes, vidám, szörnyű, tragikus értékekre - egyszóval minden olyan eleven és természetes értékre, amely megtalálható a szerepben, amely felgyújtja fantáziáját.

Ha a színész csak a színdarab felszínén, formájában elhintett drágakövekért lelkesedik, ez felszínes lelkesedés lesz; és fordítva, ha a szerep mélyén elrejtett szellemi kincsek hozzák mozgásba érdeklődését, keltik fel lelkesedését, ez a lelkesedés elmélyült lesz. Minél elmélyültebb ez a lángolás,annál közelebb Jut a színész az ábrázolandé alak szerves természetéhez, életéhez.

Amikor a színész a szereppel ismerkedik a lelkesedés az az első lendítőerő, amely közelviszi szerepének egyes részeihez. Ez a közeledés azért értékes különösen,mert közvetlenül, intuitive Jön létre.

Ki tudná megmondani, hogy a színdarabnak ez vagy az a mozzanata miért vésődik bele élesen, egész életre a színész emocionális vagy másfajta emlékezetébe? Lehet, hogy ez véletlen, lehet, hogy a színész egyénisége és a színdarab bi- 21 -