Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Michel Vinaver: Sztanyiszlavszkij és Brecht

Michel Vinavers Sztanyiszlavszkij és Brecht /1958/

... Mi a valóság, mire jó a színpad és mi a kettejük viszonya?

öztenyiszlavszkij életművének válaszát erre a kérdésre - és ez a válasz alkotja életművének alapját - igy lehetne megfogalmazni: a valóságot az ember nem kívülről, készen kapja; miközben az ember keresi a valóságot, meg is teremti magának azt,alkotó képzelete önti formába a tapasztalat eredeti káoszát és aá neki értelmet.Ebből következik, hogy a művészet nem öncél, hanem a megismerés egy eszköze, amellyel az ember a valóság feltárására törekszik. A színház a valóság egyik lényeges feltárója.

Korántsem arról van szó, mintha két valóság léteznék egymás mellett; az élet és a művészet. Arról van szó, hogy a valósággal szemben kétfajta emberi magatartás létezikja passziv /vagy konzervatív/ magatartás, amely a mindennapi lét jellemzője, és az aktiv /vagy alkotó/ magatartás, amely a művészetet jellemzi.

A mindennapi életre jellemző magatartás abban áll, hogy a valóságot rögzitjük, úgy teszünk, mintha külső "adottság" lenne, véglegesnek tekintjük /eltekintve persze szükség esetén bizonyos kényelmi átrendezésektől/, és magunkat ennek megfelelően szervezzük meg. Ez a magatartás passziv annyiban, hogy viselkedésünket minden körülmények között a valóság súlya diktálja. Ezzel szemben a másik, az áktiv magatartást az jellemzi, hogy az ember mozgó jelenvalóságában igyekszik megragadni a valóságot, és megragadva formálni azt, felrúgva az elavult formákat és előkészítve az eljövendőket. Ez a magatartás aktiv annyiban, hogy szüntelenül a dolgok, a valóság lényege elébe megy, megkeresi őket abban az alakjukban, amelyben az idő mozgása szüntelenül ujjászüli őket.- 98 -