Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Néhány tévedés a Berliner Ensemble játékstílusában

R: A "Kia Organonban" csak arról van szó, hogy figuráik,

érzelmeiben, amelyeket egyébként ábrázolniuk kell, nem kötelesek okvetlenül osztozni, azaz szabad, sót időnként kell is, hogy más érzelmeik legyenek.

Ps Igen, kritikusan kell szembeszállniuk velük.

Bs Ezzel egyébként megoldódott az egyik nagy probléma, amely sokakat foglalkoztat: miért van az, hogy a negativ főszerepló annyival érdekesebb,mint a pozitiv hős? Hogy miért? Mert kritikusan ábrázoljuk.

R: A mi színészeink nem vethetik többé bele magukat egyszerűen, fenntartás nélkül a darab figuráiba; nem élhetik többé vakon azok életét, és mindent, amit tesznek, úgy kell ábrázolniuk, mint a figura természetes, másképpen el nem gondolható - és a közönség számára is másként el nem gondolható - magatartását. Világos,hogy figurájukat minden kritika ellenére teljesen élő emberként kell ábrázolniuk. Ha ez sikerül nekik, akkor természetesen nem szabad azt mondani,amit mondani szokás: azért sikerült, mert a szinész nem őrizte meg bíráló magatartását, hanem mégiscsak Vlaszovává vagy Jágóvá "alakult.K

B: Vegyük például Weigelt, mint Kurázsi mamát. Minthogy ő

maga ezt a figurát kritikusan szemléli, a közönségben az ő állandóan váltakozó magatartása miatt egészen különféle érzések támadnak Kurázsival szemben.Csodálja mint anyát és bírálja mint kalmárnőt. ís mint maga Weigel is, a közönség mégis egész embernek tekinti Kurázsi mamát, minden ellentmondásával együtt, és nem egy színészi analízis vértelen eredményének.

P: Sikerületlennek tekintene ön egy olyan alakítást,amely

nem tesz lehetővé, vagy nem vált ki kritikát az ábrázolt figuráról?- 93 -