Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Néhány tévedés a Berliner Ensemble játékstílusában

B; Minden bizonnyal.

P: De az olyan alakítást is, amely nem egészen élő figurát mutat be?

Bs Természetesen.

?: De hát mégis csak oda lyukadunk ki: nem engedjük, hogy a közönség teljesen együtt éljen a hősökkel.

R: Hogy vakon éljen együtt velük.

P: De ugye, ne csak szemléljék őket?

R: Nem.

P: És érzelmek, ugye,továbbra is létezzenek a színházban?

R: Igen. Sok régi és néhány uj.

B: De én azért azt tanácsolom, legyenek különösen bizalmatlanok azokkal az emberekkel szemben, akik valamilyen formában száműzni szeretnék az értelmet a művészi munkából. Ezek az értelmet rendszerint "hidegséggel", "embertelenséggel", "életidegenséggel" vádolják, és azzal, hogy kibékithetetlen ellenfele az érzelemnek, amely a müvi-3z egyedüli területe. Ők állítólag "intuícióból" alkotnak és gőgösen védelmezik "impresszióikat" és "látomásaikat" az értelem minden tiltakozásával szemben. Az értelem az ő használatukban valami nyárspolgári .jelleget kap. De az értelem és az érzelem közötti ellentét csak az ő értelmetlen fejükben áll fenn és csak az ő rendkívül kétes értékű érzelmi életük következményeképpen. Összetévesztik a nagy idők irodalmában tükröződő szép és hatalmas érzéseket a maguk utánzóit, elszennyeződött, görcsös érzelmeivel, amelyeknek jó okuk van rettegni az értelem világosságától. És értelemnek ők olyasvalamit neveznek, ami nem igazi értelem, mivel szembenáll a nagy érzelmekkel. Értelem és érzelem a halódó kapitalizmus korában egyaránt elfajult és hamis, terméketlen ellentmondásba került egymással.- 94 -