Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Néhány tévedés a Berliner Ensemble játékstílusában

pőben járna, rátaposna a gyengékre..." A dal a hallgatásban mintha egységet teremtene a bíró és a leány között. A biró elrendeli a krétakör-próbát, amely a gyermeket a nevelőanyának biztosítja. A szinpadi konvenciókkal való éles szakítás nélkül az itt felkeltett emóciók nem jöhettek volna létre.

B: Elég. Természetesen a mi uj közönségünk teszi lehetővé és egyben kötelességünkké, hogy éppen olyan hatásokra törekedjünk, amelyek gondolat Ó3 érzelem természetes egységén alapulnak. De azt hiszem, nem vitás, hogy kiesnek bizonyos másfajta érzéskomplexusok, amelyek az egész közönség és különösen annak szinházhoz szokott tagjai számára ismertek és kedvesek voltak.

Ps Tehát az elavultak.

R; Mondjuk úgy, hogy a történelmileg túlhaladottak.

P; Azok, amelyekre Goethe gondolhatott, amikor azt mondta: "A legjobb persze mindig az, ha valamit felszínre hozunk, de a lerombolás sincs minden örvendetes következmény nélkül."

Bs Egy példát.

R: Megnézhetjük a "leányanya" klasszikus témakörét? Gretchen, Magdaléna, Rose Bernd. Inditsuk-e serra a közönséget, hogy beleélje magát ezeknek a leányoknak szégyenébe, rossz lelkiiomeretébe? Mi most azt az álláspontot képviseljük, hogy ezeknek a leányoknak a lelkiismereti konfliktusában a "rossz" nem az ő szerelmi vágyuk, hanem az, hogy önmagukat törvényen kivül helyezik; mi koruk társadalmát marasztaljuk el, amely szamukra egy tilalmat örök érvényű erkölcsi törvényként tüntetett fel.- 7? -